Exploits of the heroes of Vandira

A Vadon Elszabadul

998 YK, Eyre (Rainsong) hónap 5. napja

Hőseink elvállalták, hogy míg a “szakadár” tieflingek délben a tengerparton egy rítust végeznek el, addig segítenek megvédelmezni őket a “lojalista” tieflingek támadásától. Iminéék három, az együttállás során elfogott, xag-yát tartalmazó, khyber sárkányszilánkokkal elkészített mágikus ketrecet vittek le a hajóroncshoz.

A hősök és két tiefling, Hurud és Azikia pedig a hegygerincről figyelték, amint a sziget másik felén kikötnek az ellenséges csónakok és mintegy tucatnyi támadó beveti magát az erdőbe. Készülődés és feszült várakozás következett, ami során Hurud éreztette nemtetszését azzal kapcsolatban, hogy egy kiugró szikla tetején helyezkedtek el, lőfegyverekkel készen.

Az ellenség a hegyoldalban feljebb lopakodott és a csapatot meglepvén nyílzáport zúdítottak rájuk. Csak Azikia volt elég gyors, hogy azonnal odaforduljon, de a nagy kapkodásban az előtte álló szövetségeseibe lőtt. A kialakuló nyílpárbaj a támadóknak kedvezett, mivel ők tizen lőttek, míg a csapatból csak hárman viszonozták a tüzet. Így aztán néhány lövés után mindenki fedezékbe húzódott, egyedül Korrak maradt fent a sziklán, egy bokorba vetődve, és onnan figyelte az erdőbe visszahúzódó ellenség mozgását.

A törpe erdőjáró észrevette, hogy a támadók kétfelől próbálják bekeríteni őket, Hurud pedig elindult, hogy elébe vágjon a felülről kerülő ellenségeknek. Hamarosan újra röpködni kezdtek a nyílvesszők: Azikia és Arnius a lentről kerülő tieflingekkel harcolt, Dracon és Athar lőfegyverek híján a szikla mögött várakoztak, míg Hurud megrohamozta a fentről kerülő ellenséget. Korrak egy kicsit besegített íjával az ork-tieflingnek, de hamarost nagyobb baja is volt: két támadó észrevétlenül a közelébe lopakodott és megtámadták. Így aztán egyszerre három helyen is dúlt a csata.

Hurud négy ellenféllel viaskodva kettőt is levágott közülük, Korrak pedig ledöntötte lábáról egyik támadóját. A többiek eközben egyenlő küzdelmet vívtak négy támadójukkal, azok össztüze Arniust visszakényszerítette Arniust a szikla fedezékébe, miközben Athar és Dracon elrohamozott mellette.

Dracon lándzsás rohama bátor volt, de kevésbé sikeres: a tieflingek varázslövedékek záporát zúdították rá és a feltámasztástól amúgy is legyengült félelf hamarost elterült. Azonban eddigre sikerült Azikia és Arnius nyilainak leterítenie egyik támadójukat.

A támadó tieflingek látták, hogy már hárman is elestek közülük, egy negyedik Korrak lábánál hever, és a védők közül még csak egyet sikerült leteríteniük, így hát egy jelre egyszerre menekülni kezdtek. Athar még levágott egyet közülük, a többi azonban elmenekült, beleértve azt is, akivel Korrak viaskodott.

Eközben a tengerparton végrehajtották a rítust: egy krakent idéztek meg, amely elkezdett összeolvadni a xag-yák segítségével animált hajóval. Az így keletkező furcsa kraken-hajó hibrid elindult ki a nyílt vízre, azonban a hajótest kettéroppant, a kraken pedig sebzetten visszavonult a tenger mélyére. Imine és társai csalódottan nézegették a rítushoz használt könyvüket, amelyen Arnius a Lyrandar ház jelét fedezte fel.

Imine házába visszatérve átbeszélték a dolgokat. Kiderült, hogy a különféle leletekkel egyetemben a jegyzeteket is a hajóroncsból zsákmányolták, a jegyzetek pedig egy kraken-hajó fúzió (eddig kipróbálatlan) terveit tartalmazták. Arnius megállapodott Iminével arról, hogy ha kap egy listát a tieflingek birtokában lévő Lyrandar leletekről, akkor elmegy és egy árajánlattal tér vissza számukra. A boszorkány megjegyezte, hogy szép dolog a bizalom, de el fogják rejteni majd a leleteket, úgyhogy ne is próbálkozzanak azzal, hogy katonákkal térnek vissza árajánlat helyett.

Mivel segítettek nekik a harcban, Imine hajlandó volt Dracont meggyógyítani, de megjegyezte, hogy mivel két rítusra is van szükség, csak az egyik szívességet tekinti rendezettnek.

Athar ügyében nem jutottak sokra egymással. Imine annyit mondott, hogy háznépéhez tartoznak nem teljesen törvénytisztelő foglalkozást űző tieflingek is, akik lehet, hogy részt vettek alvilági üzelmekben, de neki nincs tudomása a fiatalok elrablásáról. Még annyit fűzött hozzá, hogy Dol háza a Belhiz fjordnál van.

998 YK, Eyre (Rainsong) hónap 6. napja
Reggel Imine befejezte Dracon kezelését, ám azt mondta neki, hogy a hatás csak akkor lesz végleges, ha még az Iriam együttállása befejezte előtt megerősíti a rítust. Ennek egy jó módja lenne, ha megfürdene az innen nyugatra fekvő erdőben található nimfa tavacskájában. A tavacska az erdő szívében, Felnahar várától és a Gurbend folyótól nyugatra található, mintegy másfél napnyira innen.

Arnius, mivel úgyis azt mondta neki Imine, hogy pár nap múlva jöjjön vissza, úgy döntött elkíséri Dracont. A többiek elgondolkoztak, hogy vele menjenek-e, de miután megtudták, hogy az erdőben orkok és lojalista tieflingek is ólálkodnak, úgy érezték szüksége van a félelfnek védelmükre. Azonban kicsit aggódtak, hogy a nimfát megpillantva el ne veszítsék szemük világát.

Elindultak hát a vadonba, és alkonyatra épp átkeltek a Gurbend folyón, átúsztatva a lovakat. Az erdő éjszaka különösen sötétnek és eleminek tűnt, az akkor kezdődő Lamannia együttállásnak köszönhetően.

998 YK, Eyre (Rainsong) hónap 7. napja
Másnap az erdőben utaznak Korrak vezetésével. Egy oroszlánnál is nagyobb macskaféle lábnyomaira bukkannak és a délután folyamán többször érzik azt, mintha valami figyelné és követné őket.

Estefelé elérik a nimfa völgyét, és úgy fél mérföldre a tavacskától megállnak. Innen Dracont egyedül küldik tovább, hogy csak ő vakuljon meg, ha mégis úgy adódik. Dracon óvatosan megközelíti a nimfa tavacskáját, de mivel nem talál senkit, gondtalanul megfürdik benne és visszatér a többiekhez. Eközben elered az eső.

Hamarosan nagy vihar támad és a természetet jól ismerők számára feltűnik a vihar természetellenes mivolta: nem érezték előre az állatok sem, a levegő szagán se érződött, egyszer csak a semmiből érkezett. Szerencséjükre sikerül egy szélvédettebb táborhelyet találniuk és tüzet is raknak, hogy ne fázzanak meg.

998 YK, Eyre (Rainsong) hónap 8. napja

Éjszaka során az épp őrködő Arnius azt veszi észre, hogy farkassá változik. Körbenézve látja, hogy a többiek is állatokká változtak! Korrakból kígyó lett, Atharból vadkan, Draconból pedig egy nyúl. A lovak megvadulnak, de nem tépték el kötőfékeiket, a kalandozók pedig felébrednek értetlenül nézve magukra és egymásra. Azt felfedezik, hogy ugyan állathangok jönnek ki a torkukon, mégis értik egymás beszédét.

Megvárják a reggelt, de mikor a bűbáj nem múlik el, elhatározzák hogy felkeresik a nimfát. Azt hiszik, hogy Dracon valamivel megsértette a nimfát, és ezért történt ez velük. A nimfa azonban még mindig nem volt otthon, néhány óra múlva jelenik csak meg. Kacarászva mondja el nekik, hogy az ork druidák vezetésével az erdő szellemei gyűlést tartottak, és a kettős együttállást kihasználva varázslatos vihart idéztek, mely elszabadítja a vadon erejét. Átváltoztat minden humanoidot (kivéve az orkokat, akik már összhangban vannak a természettel), az erdő pedig megtámadja Vandirát. A céljuk az orkoknak továbbra is a város és a civilizáció elpusztítása és a háborítatlan természet visszaállítása.

Hőseink nem voltak túlságosan boldogok, amikor ezt meghallották…

Comments

Acheron Acheron

I'm sorry, but we no longer support this web browser. Please upgrade your browser or install Chrome or Firefox to enjoy the full functionality of this site.