Exploits of the heroes of Vandira

Magányos Fogadó

998 YK, Eyre (Rainsong) hónap 9. napja

Miközben a reggeli köd oszladozott, Korrak megállapította, hogy jóval melegebb éghajlaton vannak, mint Észak-Aundair. Mint az később kiderült, Thran és Breland határán. Felmászva egy fára, erdőséget láttak maguk körül, ameddig a szem ellát, de a Berkenye fogadó füstjét is észrevették, így arrafelé indultak el, hamarosan rátalálva egy szekérútra.

Az úton azonban nemsokára egy feldúlt kereskedőkaraván romjaiba botlottak. A nyomok alapján hatalmas farkasok lakomáztak a lovakon és embereken. Ennek köszönhetően felszerelést, pénzt és néhány pajzsot és fegyvert is magukhoz tudtak venni hőseink, bár nemsokára vissza kellett adniuk a karaván túlélőinek.

Ugyanis az előző esti támadás során három inas sikeresen elmenekült és elérték a Berkenye Fogadót, ahol éppen egy magas rangú papnő, Besmia ir’Moun, szállt meg tíz fegyveres kíséretében. Brelandba tartottak, egy szökött bűnöző (kultista és gyilkos) kiadatása ügyében. Ők épp a fogadó körül vérfarkasokat láttak ólálkodni, mikor megérkeztek a karaván túlélői. Csak másnap reggel indultak el felderíteni a karaván romjait és útközben találkoztak hőseinkkel. Udvariasan, ámde határozottan őrizetbe vették őket, amíg másnap reggelre nem tisztázódott (a papnő igazmondó varázslata révén) hogy nem likantrópok.

998 YK, Eyre (Rainsong) hónap 10. napja

A fogadóban a részeges gyógyfűvestől, Gurumtól,meghallgathatták Feketeszív király és Hilda a szilfa meséjét. Majd Gurum, elsírván tíz éve eltűnt félork szerelmének tragédiáját, közli velük, hogy ebben az erdőben a gonoszság forrása Feketeszív sírja, biztos ott vannak a likantrópok is.
Besmiának egy ideig győzködnie kellett hőseinket, de végül is szedett vedett fegyverekkel (favágó balta, katonáktól kapott lándzsák és rövidkardok, a karaván romjaiból szerzett pajzsok) kötélnek álltak és elkísérték Besmia csapatát a likantrópok nyomait követve.

A nyomok tényleg Feketeszív sírbuckájához vezettek, ami felett a baljóslatú szilfa terebélyeskedett. Érdekes mód a likantrópok nyomai hétköznapi méretű farkasokra utaltak, ellentétben a karavánnál talált nyomokkal.

A sírbucka bejáratát elzáró tonnányi szikla kissé megdőlt, ezért felülről be lehetett mászni a sírba. Több boltíves teremből álló, kőamforákkal, csontvázakkal, furcsa tárgyakkal és a Shadow és Mockery istenség szimbólumaival tarkított kriptába csak óvatosan merészkedtek be. Besmia megállapítása szerint a díszítési stílus goblinokra utal, és ezt megerősítette, hogy a belső teremben egy goblin király szobra állt középen. Ebben a csarnokban vetettk rájuk magukat a likantrópok, bestiális üvöltéseiktől visszhangzott a kripta. Heves harc vette kezdetét. Besmia az Ezüst Láng áldását kérte a harcosokra, majd megbénította az egyik likantrópot. Dracon tűzvarázslatai és Athar szent fény által vezetett csapásai elől kettő bestia elmenekült egy mellékjáraton, Arnius pedig a papnőtől kapott ezüst tőrrel végzett egy másikkal.

A likantrópok fele meghalt, másik fele elmenekült. Odakint azonban a szilfa megelevenedett és végzett a kint hagyott őrökkel. Sőt, a kriptába leérő gyökerei elől Dracon alig tudott elmenekülni. Mire kimerészkedtek a kriptából már csak azt látták az akonyati fényben, hogy a szilfa-ent öles léptekkel beveti magát az erdőbe, göcsörtös ágaira felnyársalt katonákkal…

998 YK, Eyre (Rainsong) hónap 11. napja
Az erdőben töltött jszaka után az expedíció visszatért a fogadóba. Besmia alapvetően sikernek könyvelte el, hogy elűzték a likantrópokat, megköszönte és kifizette a segítségüket és rájuk bízott egy levelet, hogy értesítsék a thráni hatóságokat, mert ő megy tovább Brelandba.

Comments

Acheron Acheron

I'm sorry, but we no longer support this web browser. Please upgrade your browser or install Chrome or Firefox to enjoy the full functionality of this site.