Exploits of the heroes of Vandira

Khyberi jótevő III

Eyre 24, Khyber, Rey-shah birodalma

Mikor Athar megrázta a fejét a medúza félreérthetetlenül gesztikulált felszólítására, hogy adják vissza a kiszabadított papnőt, az a fejét eddig fedő fátyol felé nyúlt… Dracon azonban nem várta meg, míg lehull a lepel, egy adag varázslövedéket küldött a nőbe, majd egy fa mögé futott be. Erre az úrnőjüket védő megmaradt goblinok se maradtak restek és kris-késeikkel rávetették magukat az elöl álló Korrakra és Atharra és a harc ismét kezdetét vette.

A medúzát megpillantva szerencsétlen Emielli kővé változott, de hőseink végig ellenálltak a medúzza átkos varázshatalmának, igaz megpróbálták kerülni, hogy fejére pillantsanak. Kemény harc árán, de levágtak két goblint és megfutamították a medúzzát és a megmaradt egyetlen goblint, ez utóbbit Dracon a bozótba kergetett és lefejezett, előbbinek pedig Arnius ugyan utána küldött egy nyílvesszőt, de elvétette.

A felborult gyaloghintót átkutatva csak apró csecsebecséket találtak, valamiféle gyümölcsbort, illatszert, ezüst rudakat egy zacskóban, és újabb jáde korongokat. Korrak vezetésével a medúza nyomait követték, amelyek elvezettek a barlang közepén magasodó, mennyezetig felérő gigászi toronyhoz. Innen közelről megállapították, hogy ez vagy száz méter magas, erkélyek, teraszok, oldaltornyok vannak kifaragva benne, lábánál pedig egy külső kőfal veszi körbe, a kapuban pedig hobgoblin őr strázsált.

Ezt látván hőseink úgy döntöttek, inkább felderítik a barlang távolabbi részeit, és elindultak jobbra, ahol a lávafolyam elhagyja a barlangot. Itt egy oldalsó csarnokot találtak, amely szélén egy kunyhókkal körbevett torony állt. Közelebb lopózva goblinokat láttak a kunyhók körül, amint épp óriás pókok húsát füstölik és valamiféle gyíkbőrt szárítanak, mielőtt azonban közelebb mentek volna, hogy kifosszák a szerencsétlen goblinokat (Korrak nagyon nyughatatlan volt, amióta páncélja és pajzsa odalett a lávában), patadobogást hallottak a hátuk mögül. Elrejtőztek hát, csak Dracon és Arnius leselkedett tovább. Ők egy kőtestű bika hátán lovagoló feketepárduc fejű páncélos-köpenyes alakot pillantottak meg, egy hatalmas lándzsával kezében. Amikor elhaladt rejtekhelyük előtt a bika megállt szimatolni, orrából zöldes gáz pöfögött elő, majd továbbment. A goblinok kinyitották számára a torony masszív kapuját és ő belovagolt rajta.

Ezek után hőseink inkább úgy döntöttek, hogy visszamennek a kis goblinok falvába, akiket már megérkezésükkor kellően terrorizáltak, és folytatják annak a környének a felderítését. Találtak is a zöld gombás barlangban egy elhagyatott várost, az egyik ház emeletén berendezkedve letáboroztak, hogy pihenjenek.

Eyre 25, Khyber, Rey-shah birodalma
Éjszaka, míg fehér, vak rákok neszezgettek a romváros kövei közt, Arniust megszólította a hang. Elmondta neki, hogy a kaput őrző szörny legyőzéséhez a védőtalizmán nem elég, szükségük lesz az összetartozás láncára is. A lánc a Szürke Szentélyen túl, a Templomok Barlangjában, a Táncosok Templomának romjai közt van elrejtve, egy kidőlt oszlop alatt. A láncot derekukra kell kötniük, másik végét pedig az oltárhoz és úgy meggyújtani az oltár tüzét.

Kipihenvén magukat folytatták útjukat és visszaértek a goblinok falvába, ahol először magukhoz tértek idelent. A goblinok tisztes távolból figyelték őket, amint a falu közepén lévő kis tavacskát felderítik. Agyagot kerestek ugyanis a védőtalizmánok elkészítéséhez, úgyhogy Korrak alámerült, de nem érte el a feneket. Ezért aztán egy nagy követ vettek, amire fényvarázst helyeztek és azzal kezdett el lemerülni Korrak.
A néhány méter átmérőjű barlangtóban merült hát le, mikor valami furcsaságot pillantott meg. A barlang falától elvállt valami fekete folt, valami összefüggő sötét alak, ami hullámmozgással kilibbent középre és elindult feléje. Korrak elengedte gyorsan a követ és felfelé kezdett úszni, veszélyesnek ítélve meg a további búvárkodást.

A goblin falut elhagyva arra lettek figyelmesek, hogy valami fény gyúlt ott a romos épület emeletén. Eszükbe jutott a díszes parázstartó, amihez hasonlót egyébként előző este a romváros szentélyében is találtak. Visszatértek hát, de hiába próbáltak lopakodni, a goblinok kiszúrták őket. Előjött öt goblin a romos kőépületből, és próbálták kézzel-lábbal-íjjal magyarázni, hogy jobb ha távoznak innen. Az egyik goblin mutogatta, hogy fussanak, majd rájuk rohant nagy kiabálással, de mikor nem tágítottak megtorpant. Végül Arnius elcibálta a makacskodó Dracont.

Ezt követően a két nagy barlangot összekötő meredek padlójú barlangnál elindultak lefelé, míg nem elértek egy újabb hatalmas csarnokba, melyet kék gombák borítottak, távolból pedig vízesés zúgását hallották, úgyhogy arrafelé indultak el, hátha találnak agyagot.

Még mielőtt odaértek volna egy nagy lény lábnyomait találták meg, amelyet a barlang sziklafalába vájt odújáig követtek. Arnius be is szimatolt a furcsa szagú barlangba, ahonnan elődübörgött lakója, egy harcias Umber Hulk. Korrak és Athar megállították a lényt, Arnius pedig mögé ugrott, míg Dracon épp visszatért dolgáról…a szörny vad volt és veszedelmes, ráadásul tekintetével megbabonázta a szerencsétlen törpét, aki időnként szédelegve tántorgott, míg társai küzdöttek, de aztán újra csatlakozott a harchoz, és a kemény kitinpáncél ellenére egymás után ejtettek súlyosabbnál súlyosabb sebeket a lényen, aki megfordult és a barlangja bejáratát elálló Arniust megpróbálta még utolsó erejéből széttépni, szerencsére sikertelenül.

Épp a dög tetemét cibálták el a barlang elől, hogy Arniust kiszabadítsák, mikor Korrak érthetetlen indíttatásból baltájával Athar karjára csapott. Ezt kicsit furcsállották, de végül is rendre tértek az eset felett. Felderítették a lény odúját, ahol néhány döglött póktetemet és egy törött goblin kris-kést találtak csak, majd ezután elmentek a vízeséshez.

Arnius először is ellenőrizte, hogy nincsenek-e pirannák a vízesés alatti medencében, majd Dracon és Athar fürdeni mentek, míg Korrak őrködött. Dracon bement a vagy ötven méter magasságból alázúgó vízesés mögé, ahol azonban fentről egy érthetetlen nyelven beszélő öblös hang szólította meg, mire oda se nézve, rémülve ugrott ki.

Rohanva futottak ki felkapni levetett ruhájukat és fegyverüket, mikor is egy beholder lebegett ki a vízesés mögül. Rémültükben először földbe gyökerezett a lábuk, majd futni kezdtek, Korrak azonban visszavonulás közben varázsolni próbált…de a szemzsarnok tekintete alatt hiába, Athar pedig fedezte Korrakot. Így aztán kettejükre lecsapott a beholder két sugara, Athart lassítás varázslat kerítette hatalmába, Korrak kezén pedig, ahol a sugár hozzáért, csúnya seb nyílt.

Veszett menekülés vette kezdetét, szerencsére a lassan lebegő szemzsarnok elől még a mágikusan lelassított Athar is el tudott menekülni. Azonban a gombaerdőben elkeveredtek egymástól, és míg hárman összegyűltek, Athar magára maradt. Egy gombának vetett háttal felöltözött, majd fáklyát gyújtott, hogy lásson. Ezt szerencsére észrevették társai, de a szemzsarnok is, aki fentről a mit sem sejtő Athar felé lebegett. Arnius rálőtt a beholderre, Dracon pedig rávarázsolt, majd odakiálltottak Atharnak. Dracon épp a legjobb pillanatban bukott le egy gomba mögé, ugyanis a beholder szeméből kicsapó zöld sugár porrá omlasztotta fedezékét, míg egy másik sugár Athart ragadta meg és próbálta felemelni, de sikerült leküzdeni a varázslatot. Ismét felöltötték hőseink a nyúlcipőt és meg sem álltak a nagy barlangcsarnok kijáratáig…

Comments

Acheron Acheron

I'm sorry, but we no longer support this web browser. Please upgrade your browser or install Chrome or Firefox to enjoy the full functionality of this site.