Exploits of the heroes of Vandira

Khyberi jótevő II

Hőseink az útmutatás alapján megtalálják a Szürke Szentélyt, majd folytattják a barlangok felderítését

Eyre 23, Khyber, föld alatti dzsungel-barlang

Mivel hőseink nem akarták megkockáztatni a pókhálóval benőtt hídon az átkelést, ezért azt találták ki, hogy egy két gerenda méretű fából készítenek saját hidat maguknak, és ott, ahol a túloldalról kiemelkedő szikla takarja az erőd irányából a partot, átkelnek.

A megfelelő fák kivállogatása során Korrak egy hurokcsapdára talált, ám még időben kirántotta belőle lábát és a fára felmászva boldogan tették el a kötelet, mondván ez pont kapóra jön most nekik. Míg Korrak fát vágott, a többiek aggódva őrködtek, hogy vajon a fejszecsapások hangja milyen ellenséget csal majd oda hozzájuk. Nos, egy óriás pók volt az, mely Arniust meglepte, amint hatalmas ugrással a semmiből rávetette magát. Korrak volt legközelebb és isteni útmutatásra bízva magát vágtatva rohamozott a páfránylevelek és bozótok közt, de a pókot jócskán elvétve a földre csapott le, földrögökkel borítva be a küzdő feleket. A többiek is megérkeztek hamarost és együttesen legyűrték a méretes (majd méteres!) bestiát, aki addigra azért alaposan megcsócsálta Arniust.

Athar népi bölcsességekre alapozva meg akarta etetni a pók húsát Arniussal, hogy a mérget hatástalanítsa, de az inkább bízott saját magában és kiszívta a mérget a sebből. Eközben már hüvelyknyi páncélzott kukacok érkeztek a póktetem megdézsmálására. Ez után munkálatukat zavartalanul befejezték, bár Dracon mintha több lény neszezését hallotta volna, miközben Korrak és Athar a farönkök összekötözésén dolgozott.

Négyen gyorsan átvitték az összetákolt két fatörzset a kopár parton, és a szikla fedezékében izzadva és küszködve nagy nehezen felállították és átdöntötték a szakadék felett. Elsőnek Dracon indult át, ám elvesztve egyensúlyát le is zuhant róla, de szerencsére a derekára kötött biztosító kötélnél fogva Athar megtartotta és felhúzta.

Aggódva állapították meg, hogy a kötél bizony némileg elszenesedett, nem biztos, hogy még egy ilyen rántást kibír, mikor Arniusba és Korrakba egy-egy goblin nyílvessző állt bele. A hátuk mögül goblin kiabálást és kurjongatást hallottak, mire Arnius hirtelen riadalmában átrohant a a gerendákon a túloldalra. A többiek ugyan kevésbé magabiztosan, de követték, de a legutolsónak induló Korrak alatt kimozdultak a gerendák és a törpe a lávába zuhant.

Athar hirtelen ötlettől vezérelve, minden erejét megfeszítve megrántotta a farönköket és lefordította a lávafolyamba. Korrak egy meggyújtott farkú mókust megszégyenítő sebességgel mászott fel a farönkön, testét így is borzalmas égési sérülések borították, alig élt és páncélja, pajzsa is szétégett, akárcsak ruházatának jó része.

Az erdőbe behúzódva pihentek egy órát, varázserejükkel felgyógyították Korrakot szörnyű sérüléséből, majd megvizsgálták a Szürke Szentélyt, ugyanis a kiugró szikla, aminek fedezékében tevékenykedtek az volt maga. A tigris vésetekkel díszített kopott kőoltáron egy törpe írással bevésett titkosírást találtak, melyet egy-két óra alatt megfejtettek:

Ki a védelmet keresi amaz ellen, kövesd útmutatásunkat. Készíts egy szobrot, mely tigrist ábrázol. Legyen kezében kard és korbács, mellyel fenntartja a rendet. A szobor arányaihoz szolgájon hatalmas urunk neve minta gyanánt. Szobrot nyelje el a láng, majd térjen vissza belőle. Nyelje el a jég, majd térjen vissza belőle. Nyelje el a föld, majd térjen vissza belőle. Végül saját leheleteddel keltsd életre azt. Hogy leheleted tiszta legyen tartóztasd meg testedet előtte egy napon át, ne egyél, ne igyál és ne legyen részed gyönyörben. Az így elkészített szobor védelmezni fog téged három napon át.

Némi tanakodás után arra jutottak, hogy az említett név nélkül hozzá se tudnak kezdeni a talizmán készítéséhez, úgyhogy visszamennek a túloldali épülethez, ahol a gyaloghintós hölgytől megpróbálják megtudni a helyi úr nevét. Így hát végül mégiscsak átkeltek a kőhídon, melyet kígyóminták díszítettek, de előtte Dracon egy tűzgömb varázslattal (melyet a goblin sámántól szerzett pálcából idézett meg) leégette a pókhálókat róla, mivel a hagyományos tűz nem fogta őket.

Az túloldali épületet, melynek homlokzatát egy elefántfej díszítette, azonban már elhagyatottan találták meg, és hiába kutakodtak, nem találtak bejáratot a félgömb alakú építménybe. Dracon felvetette, hogy könnyedén lehet, hogy egy elefánt-fejű ráksasza börtöne ez, talán nem is baj, ha nem háborgatják.

Ekkor már két napja nem ettek, úgyhogy Korrak elment ételt keresni, egy kicsit büdös kicsit édes, tök méretű gyümölccsel és egy rákkal tért vissza. Bátorságukat összegyűjtve megették őket, csak Arniusnak feküdte meg a gyomrát a dolog. Éjszaka egy félreeső helyen tábort vertek, azonban egy egész hordányi rák támadt rájuk, de a mindent elsöprő törpe hempergés megtörte a rákok harci kedvét, az “epikus” küzdelem végeztével pedig vagy tucatnyi, tenyérnyi méretű rákot süthettek meg elemózsia gyanánt.

Eyre 24, Khyber, föld alatti dzsungel barlang

Másnap reggel úgy döntöttek, hogy visszatérnek a zöld gombákkal benőtt sötét barlangba, és felderítik mi van annak a másik végén. Még a dzsungelben azonban visítást hallottak, egy furcsa, denevér-fejű, lajhár-testű szőrös lényt láttak egy pókhálóban vergődni, ahonnan Athar kiszabadította, bár a háló gazdája kifejezésre juttatta nemtetszését eljárása ellen. Jópár csapás és Dracon tűzsugara elől a pók végül felmenekült a fára, de Dracon varázslövedékei kivégezték. Vagy tíz méter magasból zuhant le és placcsant szét Athar és Korrak lábánál. Korrak egyébként eljátszott a gondolattal, hogy leüti a szőrös állatot, hátha ehető, de végül Athar szabadon engedte.

Visszatérve a sötét barlangba varázsfények derengésénél a bal oldali fal mentén haladtak egy mérföldet is talán, mikor két goblinba botlottak, akik nem túl nagy meggyőződéssel azt vitatták meg, hogy kivágják-e a gombát, amiért küldték őket, vagy menjenek haza azt mondván, hogy még éretlen volt.

Tovább haladva elérték a barlang túlsó végét, ahol egy járattá szűkült, azt követve pedig egy minden eddiginél nagyobb csarnokba jutottak, a lávafolyamos-dzsungeles típusból. Közepén egy kráterből három irányba folyt a láva, messze a távolban valami impozáns palotát és előtte fallal körülvett kerttel. Ennél is impozánsabb volt azonban a vulkán és köztük lévő torony, mely felért a száz méter magasban lévő mennyezetig.

Hamarost egy ösvényre bukkantak, ahol megállapíthatták, hogy kevesebb mint egy órával előttük jártak. Utól is érték őket: négy goblin cipelt egy gyaloghintót, amit, kezénél fogva odakötözve, követett Emielli ir’Maydolis, akivel együtt utaztak a hajón. A vöröshajú nő harcias szellemét még az őt korbáccsal noszogató goblin se törte meg, bár tiltakozó kiálltásaiból inkább kétségbeesés, mintsem elszántság érződött. Megpróbálta, amennyire tudta, akadályozni a gyaloghintó haladását.

Ezt látva hőseink nem haboztak, hanem a szép hölgy megmentésére siettek. Rohamuk elsöpörte a hátul menetelő négy goblint, a korbácsost végül Emielli rúgta le. Eközben Arnius nyila leterítette az egyik hordárt is, mire a felborult hintóból egy nő mászott ki. Gyönyörű alakját alig takarta a selyemből készült könnyed ruha, de szépségén sokat rontottak a haja helyén tekergőző kígyók. A meduzza kezében egy íjat tartott és Arniust el is találta lövésével, a három túlélő goblin pedig védelmezőn úrnője elé sietett, miközben Athar elvágta Emielli kötelét.

A medúza törpe nyelven felszólította őket, hogy adják vissza a lányt, és megtudták tőle, hogy Rey sahnak, eme birtok urának a háremébe viszik, adó gyanánt. Közben Emielli elhadarta, hogy a hajó több túlélője is a medúzzák várában raboskodik. A medúza felajánlotta, hogy beállhatnak katonaként a szolgálatába, ha a lány átadásával bizonyítják megbízhatóságukat, és röviden ecsetelte nekik, hogy ennél jobb sorsuk itt úgyse lehet: vagy a vadállatok végeznek velük előbb utóbb, vagy a helybéliek, esetleg rabszolgaként végzik.

Amikor Korrak tolmácsolásában Athar a hazatérésről kérdezett, a medúza csak kacagott rajtuk és elmondta, hogy mivel a sah, aki egy ráksasza nemes, be van ide börtönözve, senki más élő sem hagyhatja el a birodalmat, még a sah saját gyermekei sem. Ismét rátért az ellenállás kilátástalanságára, hogy ha más nem, a ráksasza gyermekei fogják őket levadászni, úgyhogy felszólította őket, hogy adják vissza a lányt és ezt gesztikulációval is értésükre adta, hátha a törpe nem fordítaná le megfelelően mondandóját.

Athar tagadólag megrázta a fejét, és megszorították a fegyverük markolatát… a harc elkerülhetetlennek tűnt.

Comments

Acheron Acheron

I'm sorry, but we no longer support this web browser. Please upgrade your browser or install Chrome or Firefox to enjoy the full functionality of this site.