Exploits of the heroes of Vandira

Állati kalandok

998 YK, Eyre (Rainsong) hónap 8. napja

Állatá változott hőseinken végül megesett a nimfa szíve, és felajánlotta, hogy segít nekik. Ő maga ugyan nem tudja megtörni a bűbájt, az ork druidák pedig nem lennének hajlandóak rá, de a rítuson részt vett két elf is, ők valószínűleg hajlandóak segíteni. Meg is mutatja nekik a tavacskájában, hogy hogy zajlott a rítus és hogyan néz ki Halan Ivred és öccse Abman Ivred.

Eközben azonban hőseink hátrahagyott lovait lemészárolta egy bestia. A nimfa ezért egy küldetéssel bízza meg őket: ha biztosítják, hogy a nap folyamán nem szennyezi be a nimfa völgyét újabb vérontás, akkor útba igazítja őket az elfekhez.

Elindulnak hát feladatukra, először is azonban hátrahagyott táborhelyüket közelítik meg. Míg a farkas és a kígyó előreoson, addig a vaddisznó hátramarad a nyúllal. Véres látvány tárul a szemük elé, mindegyik ló halott és egy láthatatlan valami lakmározik épp az egyik bensőségein.

Óvatosan eltávolodnak és bízván abban, hogy a láthatatlan dög pár napig ellesz a lovakkal, elkezdenek járőrözni, miközben továbbra is zuhog az eső. Farkas, érzékeny szimatával vérszagot fog és egy kis vércsíkot követve egy sérült lábú rókát találnak. Hamarosan kiderül, hogy ő is egy átváltoztatott humanoid, aki dühében nekiugrott az orkoknak, de egy jól irányzott csizmarúgástól elrepült. Törött lábbal elvonszolta magát, de már a halálán van. Hogy megakadályozzák az újabb halálesetet, no meg felebaráti szeretetből Athar meggyógyította a rókát, mert a kézrátétellel gyógyítás vadkan alakban is működött. A nyuszi Dracon azért kicsit aggódott a róka miatt.

A nyüzsgésre felfigyeltek fentről és hamarost egy fekete szárnyú és öltözetű gyönyörűszép nőalak szállt le a tisztásra. Magához vette a rókát, aki tisztelendő anyának szólította, és mondta, hogy már kereste, de ha nincs ez a nyüzsgés nem találta volna meg. Épp távozni készült, mikor a csapat segítségét kérte. Visszaereszkedve meghallgatta történetüket, majd a segítségnyújtást visszautasítva, de jó szerencsét kívánva távozott.

Hőseink fejüket összedugva kisakkozták, hogy a fekete angyal egyike lehet azoknak a szárnyas ördögöknek, akiket Imine emlegetett, a róka pedig a lojalista tieflingeknek, akikkel pár napja harcoltak. Ezekre rádöbbenve örültek, hogy megúszták ennyivel és hogy nem kotyogták el, hogy belefolytak a tieflingek harcába.

Késő délutánra járt az idő, mikor vonyítások és üvöltések verték fel az erdő csendjét. Megközelítve a hang forrását bizarr látvány tárult szemük elé: a láthatatlan lovak réme (amely most halványan derengett) és egy farkasember készülődtek megküzdeni egymással, körülöttük pedig direwolfok és különféle állatalakot öltött levegő és földelementálok vonyítottak és drukkoltak. Mint megtudták a hellcat, merthogy az volt, és a likantróp a falka fölötti irányításért harcolt. A fenevadak pedig délre, Vandira ellen készülődtek.

Izzadtak hőseink, ugyanis a párharc eldurvult, márpedig meg kellett akadályozniuk, hogy újabb halál szennyezze be a nimfa völgyét. Egy különösen gonosz kinézetű ködből álló farkas azonban lelkesen uszította a nyerésre álló vérfarkast, hogy tépje ki a macska torkát, úgysem lenne képes a falkával együttműködni.

Azonban a nyúl nem bírta befogni a száját és halkan motyogta, hogy “hagyd életben!”. Észrevette őt egy földelementál és hamarost a farkasok jó része őt üldözte. Nem kellett több, felkötötte a nyúlcipőt és iszkolt a nimfa tavacskája felé. Egy hatalmas farkas üldözte, ám farkassá változott társa is, hogy ha szükséges közbeavatkozzon. Végül a nyúlnak egy hirtelen kanyarral sikerült leráznia üldözőjét és megmenekülnie.

A nimfa, mivel teljesítették kérését, egy megbűvölt falevelet adott nekik. Csak rá kellet fújniuk és ezüst fénnyel derengve fellebeg és megmutatja nekik az irányt. Az éjszakában menetelő állati hőseink hamarost egy tábortűz fényét pillantották meg, aminél egy dzsinn főzött egy kondérban valami gyanúsan fortyogó ragut. Szívélyesen megkínálta őket (a nyuszit egy répával) és a beszélgetés során megtudták, hogy ő az Alkonyi Erdőből érkezett ide. Feltűnt azonban hőseinknek, hogy a dzsinn szeme ugyanúgy zöldesen kavarog, mint a ködfarkasé, aki a falkában uszított és Athar inkább nem kért a felkínált kígyóraguból. Jól is tette, ugyanis a förtelmes étel hamarosan megfeküdte mindenki gyomrát.

A dzsinn elment, ők pedig a tűz mellett letelepedtek kicsit aludni. Azonban pár óra múlva végleg kialudt a parázs is, így éjfél tájban újra útnak indultak.

Egy vadcsapásra vezette el őket a nimfától kapott levél, ahol két medvével találkoztak. A medvék barátságosak voltak és elpanaszolták, hogy a mamájuk eltűnt tegnap, nem tért haza. Azt is megtudták, hogy a mama képes emberré változni, ami meghökkentette hőseinket. Megkérdezték a fiatal medvéket, hogy ők nem tudnak-e és kiderült, hogy sosem próbálták. Hőseink unszolására az egyik medve kipróbálta és egy kamaszlánnyá változott. Persze ruhája nem volt, aminek a nyuszi nagyon megörült.

Megígérték a medvéknek, hogy nyitva tartják a szemüket, hátha találnak valami nyomot a mamájukról. Vagyis inkább az orrukat és alaposan megszagolgatták a medvéket. Továbbmenve szagot is fogtak egy idő múlva és az ösvényről letérve követték. A szagnyomhoz vérszag is társult és a vérmedve mamát holttan találták meg, mellette ott térdelt legyőzője Fehér Daru Mester, aki az Ezüst Láng előírásainak megfelelően ezüstport szórt a likantróp szemébe megtisztító halotti rítusként.

Elmondták mit láttak a medvéknek, de óvva intették őket, hogy ne támadják meg az öreg vak orkot most, hisz mamájukkal is elbánt. Elbúcsúzva a gyászoló medvéktől végre elérték a dombot, ahol a druidák a vihart megidézték. Ciklonszerű mágikus szelek most is körbevették a dombtetőt, ahol végre találkoztak a két elf druidával.

Mielőtt azonban visszaváltoztatták volna őket, megjelent ismét a ködfarkas, aki prédájának jelölte meg hőseinket és a vadon törvényeire hivatkozva megtiltotta a druidáknak, hogy beavatkozzanak. Halan Ivred viszont határidőt szabott a farkasnak, egy órája van hajnalig, ha addigra nem vadássza le őket, akkor visszaváltoztatja őket emberré.

A nyúl épp kezdett volna menekülni, mikor is a vaddisznó, a jóság erejét segítségül hívva a gonosz ködfarkas ellen, megrohamozta azt. Hatalmas sebet ejtett a ködfarkas oldalán és hamarost a földön hempergőzve tépték egymást. Beszállt a harcba a kígyó és a farkas is és vadászból préda lett, a ködfarkast elpusztították.

Az elf druidák ezután visszaváltoztatták őket emberi alakjukba, és végre megkönnyebbülten indultak vissza táobrhelyük felé, ugyanis az átváltozásukkor épp őrségben lévő Arniust leszámítva, csak ruháik voltak rajtuk, meg amit útközben állatként felszedtek még: Korrak a szent szimbólumát, a dzsinntől kapott aranyláncot és aranytallért és a nimfától kapott levelet, ami most ezüsté változott.

Azonban a hajnali ködben arra lett az erdőjáró törpe figyelmes, hogy egy egészen másfajta erdőben járnak épp…

Comments

Acheron Acheron

I'm sorry, but we no longer support this web browser. Please upgrade your browser or install Chrome or Firefox to enjoy the full functionality of this site.